~ 1. rész ~

"Önnek új értesítője jött..."

 Szép reggelünk van ma. Süt a nap, a madarak dalolásznak, és még mindig nem hiszem azt, hogy ez január lenne. Elég érdekes az időjárás mostanság. A szememet kissé égette az ablakon beáramló fény, ezért megdörzsöltem azt. Felültem az ágyamon, majd a falon lévő posztereimre pillantottam.

Jó reggelt, One Direction! -mosolyogtam.

Vártam, hogy egyszer majd visszaköszönjenek nekem, de lehetetlen, hogy egy poszter megszólaljon.

-Jó reggeeelt!

-Zayn? -újra posztereimre pillantottam.

-Én az apád vagyok, Sammy! -nyitotta résnyire az ajtómat, majd bekukkantott azon. -Ha felöltöztél, gyere le enni. -vetett egy apró mosolyt a szájára, ahol gödröcskék jelentek meg.

Ledöcögtem a lépcsőn, apa pedig végigmérte öltözékem.

-Igazán érdekes kollekció. Emlékeztet a pizsamádra. -mondja, majd tekintetét a kezében levő újságra vezette.

-Ha-ha. Na hol van a reggelim? -ültem az asztalhoz, közben tenyereim összedörzsöltem az étel láttán. Melegszendvics és tea. A két kedvencem. Az öreg tudja, hogy mivel teheti boldoggá a gyermeke reggelét.

-Finom? -kérdezte.

-Nem. Ez szörnyű... -kicsit fintorogtam, majd letettem a szendvicset. Arcán látni lehetett, hogy megjátszotta a sértődöttet, majd úgy tett, mintha nem figyelne rám.

-Vicceltem. De akkor is szörnyű. -húztam a szám.

-És elárulnád nekem, hogy mi a problémád a melegszendvicsemmel?

-Túl finom, de nincs itthon több kenyér. -újabb falatot haraptam le belőle.

-Viszont lábad van, ahogy bolt is, -biccentette oldalra a fejét, mire szemeimet megforgatva, teli szájjal mosolyogtam.

-Ha már itt tartunk. -nyeltem le a még számban levő tartalmat. -Van lábam...

-Még jó. -kortyolt a kávéjába.

-...azt akarom mondani...

-Szeretnéd...

-...szeretném... hogyha már kenyérért eltudok menni, akkor egy koncertig is. -lekönyökölve, tenyerembe támasztottam az állam, és vártam a reakcióját.

-De ha levágom a lábad, nem tudsz elmenni.

-Majd megyek kerekesszékben.

-Nem lehet. Kórházban lennél. Lekésnéd a koncertet.

-Apa... -nevettem el magam, majd felálltam az asztaltól. -...azért köszönöm a reggelit.

Elmentem zuhanyozni. A telefonomat magammal vittem, mivel hol tudnék máshol tökéletesebben énekelni, mint a fürdőszobában?

A csapokat megengedtem, hogy addig feltudjon melegedni a víz, amíg én levetkőzöm. Lepakoltam a szennyesládára, majd gyorsan bekapcsoltam az első legkedvesebb számot, amit megtaláltam a mobilomon.

-Once in a lifetime. -énekeltem.

-Sammy! Halkabban ha lehet! Olvasok! -kiabált apa a konyhából.

-WE MADE NO MISTAKES! -ordítottam hamisan.

-Sammy. Olyan szép hangod van. Kérlek, tartogasd akkorra, mikor nem vagyok itthon.

-Elveheted a telefonomat, de a hangomat neeem! -nevettem hangosan, majd ijesztgetésképpen benyitott hozzám, mire felsikítottam.

-Nem csak a lábaidat fogom levágni, drágám. A hangszálaidat is. -mondta, majd becsukta az ajtót, viszont a mögül dúdolászást hallottam. A most hallgatott dal ritmusával megegyező volt.

-Az öreg directioner. -kuncogtam, miközben sampont kentem a hajamra. Jól megdörzsöltem a fejem, és lemostam a habtömeget róla. Kinyúltam a törölközőmért, és azt magam köré tekertem. Ahogy kiléptem a szőnyegre, az kissé átázott. A tükör elé fáradtam. A hajam hosszúságát nézegettem benne, ami gyönyörű volt. Egyszerűen imádtam. Halvány gesztenyeszínű, bár most a víz miatt sötétbarna. Gondolkoztam azon, hogy befestetem feketére és valami más színt is viszek bele, de még nem tudtam eldönteni, hogy melyik szín lenne erre alkalmas.

Elkezdtem megszárítani a hajam, de a lapátok forgásától nem hallottam a zenét. Inkább magamban dúdoltam, miközben ide-oda helyeztem a hajamat. Mivel a testem is megszáradt, felvettem a már tegnap kikészített ruháimat. Fekete farmer, fehér póló, és egy fehér-lila pulóver.

-Sammy! El kell mennem. -nézte a mobilját apa.

-Behívtak? -kérdeztem.

-Rendet háborít a fiatalság. -vette fel rendőri munkaruháját, majd elvette az asztalról a slusszkulcsot, és egy puszit nyomott az arcomra.

-Aztán kapjátok el őket! -kiabáltam utána, majd egy apró mosollyal bezárta az ajtót.

Feltrappoltam a lépcsőn, célba vettem a szobámat, majd a laptopot, és az első dolgom az volt, hogy megnézzem a Twitterem. Mindig abban reménykedtem, hogy egyszer csak bekövet valamelyik srác. Melyik directioner ne akarná ezt? Különbözőek vagyunk, és mégis egy dolgot szeretnénk mindannyian. Pontosabban ötöt, egy halmazba sorolva.

-Hmm. Alison retweetelt. Alison kedvencnek jelölte az egyik tweetem. Alison írt nekem. Alison, Alison, Alison. -motyogtam, majd megnyitottam a párbeszédablakot, és visszaírtam neki.

Alison: LÁTTAM A ONE DIRECTIONT

Én: Micsoda???

Alison: ESKÜSZÖM

Én: NE VICCELJ

Alison: NEM VICCELEK. 

Én: ÉS... HOL...???

Alison: A youtube-on. Olyan jó az a videó. 

Azt hittem megfojtom Alisont, még így gépen keresztül is. Bár mit is várhatok tőle? A legjobb barátnőm. Imádom őt, ő meg imád engem... szívatni. Lehajtottam a laptopom, és az asztalra tettem. Ledöcögtem a lépcsőn. Öltözni kezdtem, mivel említettem... csodálatos idő volt kint, tehát sétálni indultam. Nagyon szeretem nézni London nevezetességeit, és csodálom ezt a várost. Elsétáltam a Wembleyig. Reménykedtem abban, hogy hamarosan ebben a stadionban láthatom először a srácokat. Itt már koncerteztek, és a képekből ítélve csodálatos volt. Szeretnék én is ott lenni, látni és hallani ezt a csodát. Jól szemügyre vettem az épületet, majd továbbmentem. Általában le volt hajtva a fejem, és nem az embereket néztem. Néha-néha nekik mentem.

-Elnézést! -fogtam meg az utolsó embernek a vállát, és egy mosollyal közölte, hogy "semmi baj". Azonban arcát nem teljesen láttam. Kapucni volt rajta, ráadásul nem is nézett rám. De nagyon ismerős volt. Megálltam, megfordultam, majd visszanéztem a srácra. Hunyorogtam, de nem ugrott be, hogy honnan lehet ennyire ismerős a profilja.

Hazaértem. Apa még nem volt itthon, ezért a mobilomat rácsatlakoztattam a hifi toronyra, és elindítottam a FOUR-t. Az első szám a Fireproof volt. Elég hangosan énekeltem, de az sem állított volna le, ha a szomszéd felhív. Csak énekeltem, és közben twittereztem.

Önnek egy új értesítője jött

Nem számítottam semmi nagy dologra, így rögtön megnéztem. Harry Styles kedvencnek jelölte a fényképedet. 

-Úristen... -számat befogva vigyorogtam. Szívverésem felgyorsult, kezem pedig egy kicsit remegni kezdett. Aztán jött egy új... Harry Styles és 10 másik személy követ téged.