~ 16. rész ~

"C'mon Colin let's go party"

 -Köszönöm, srácok! Nagy munkát hajtottunk végre! -dörzsölte össze két tenyerét Mr. Brown, mire elmosolyodva ráemeltem tekintetem.

-Maga fogta el! Az egyetlen akiért jár az ünneplés, az ön! -mondtam.

-Ha Tyler nem szöktet meg, sose kapjuk el. 

-Colin, fogadd el a dicséretet, oké? Jó munkát végeztünk! -nevetett kortársam, miközben gyengén vállba lökött. 

-De itt még nincs vége, ugye tudjátok? -kérdeztem aggodalmas tekintettel, mire nem kaptam kielégítő választ. Csak Mr. Brown reagált. 

-Inkább igyunk a jelenre! -emelte fel feles poharát, mibe Tyler azonnal beleegyezett. Kitöltötték az italt, majd a kezembe nyomták. Elmeredve néztem rájuk. Mozdulatlan voltam. Inkább gondolkodtam, mint figyeltem rájuk. A koccintás térített vissza jelenlegi életünkbe.

-Nem vagyok valami alkohol kedvelő... -néztem elundorodva a poharamra. -...sőt, még sose ittam alkoholt. 

-Akkor ideje elkezdened. Hajtsd le! -azzal Mr. Brown itala már a gyomorfenekén járt.

-Hogy kell ezt inni?

-Csak ne szarozz, mert neked lesz rosszabb.

-Iszok veled, haver... de ne húzd az időt, mert szomjazom! -siettetett Tyler, mire nagy levegőt vettem, majd sóhajtottam. Orromat befogva számhoz emeltem a poharat, s annak tartalmát a számba öntöttem. Szemeim kikerekedtek, mikor a folyadék lecsurgott a torkomon. 

-Ez kurvára mar! -legyeztem magam. Vízért rohantam.

-Ugyan, csak bebeszéled magadnak! -tárta szét kezeit Tyler. Nem találtam poharat.

-Nem, nem, ez tényleg kurvára mar! -hangsúlyoztam trágár szavamat, majd a mosogatóba hajoltam. Megengedtem a csapot, azzal a víz erősen elöntötte arcomat. Túl erősen... nem győzték szorongatni hasukat a nevetéstől. 

-Nagyon vicces... -fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt. 

/ Zayn szemszöge /

 Felkeltem. A szobában még sötét volt. Kiléptem ágyamból, majd az ablakhoz csoszogtam. Felhúztam a redőnyt, ezzel fényt engedtem be, s mikor megfordultam, egy kellemes, mégis meglepő látvánnyal találtam szembe magam.

-Samantha!? -hangosabban mondtam a kelleténél. Dörmögve ébredezett.

-Mi az? -kérdezte a takarómba burkolva.

-Hát... nem akarlak megrémíteni, de... az ágyamban vagy.

Szemei egyből kipattantak. Körbenéztem, s hál' Istennek rendben volt a szoba. Végignéztem magamon, alsóm pedig még rajtam volt.

-Nyugtass meg...! -rémült arccal a takaró alá nézett.

-Van rajtam ruha. 

-Jó... jó... -sóhajtott megkönnyebbülten. -Rajtam is. 

 Míg el nem kezdtünk enni, nem szóltunk egymáshoz. Kínosan indult a reggelt. Nem is tudom miért maradt itt. Már nem mintha zavarna - én örülök neki, csak az a baj, hogy nem emlékszem semmire. Végül is felemelő érzés volt erre ébredni. A tudat, hogy ott van, hogy melletted lélegzik miközben elalszol, csodálatos. Nincs is annál jobb.

Samantha nem igazán tűnt éhesnek. Csak tologatta villájával az ételt, és a fejét támasztotta.

-Nem ízlik? -kérdeztem bátortalanul, mire felkapta a fejét.

-Tessék?

-Nem ízlik? -ismételtem meg a kérdést.

-Oh, de! Nagyon finom! -csavarta fel evőeszközére a tésztát. -Csak elmerengtem. -azzal be is kapta a falatot. Egy szószfolton akadt meg a szemem apró szája szélén. Felé emeltem a kezem, mire hátrébb húzódott.

-Csak.. egy kis... -motyogtam magam elé, miközben lassan lesimítottam róla az ételt.

-Köszönöm!

-Öhhm... -nyögtem. -Hazavigyelek?

-Azt akarod, hogy menjek? Mert akkor...

-Nem, nem, nem! Dehogy is, csak... áh, érted. Csak... haza.

-Persze. -mosolygott bájosan.

/ Colin szemszöge d.u. 16:35 /

 Nézed a lányt, megszereted. Elnézed a lányt, s beleszeretsz. Bármit teszel, csak nála lyukadsz ki, és nem tudsz szabadulni az éréstől. Más párokat nézel, kik idősebbek mint te, de tökéletesek. Tökéletesebbek, mint te. Kevésnek érzed magad. Magányosnak. Szükséged van valakire, nem igaz? Nézed őket, a boldogságukat, és félsz, hogy talán a te világodban már erre nem lesz lehetőséged. Amíg én várok, mások boldogan dobálják egy-kettőre barátnőiket, mint a megvett, szeretett új OBEY-es ruhadarabokat, mikkel elsőre menőznek, de másnapra már unalmasak.

Kopogást hallottam. Nem tudtam, hogy csak beképzeltem-e, ezért hátranéztem a kanapéról. Mr. Brown az ajtó felé indult, tehát fülem nem csalt.

-Zayn! -örvendezett neki az  öreg, majd hátba veregette a srácot. -Ugye semmi bajt nem csináltál a lányommal?

-Nem, Mr. Brown! A lehetségesnél is lehetetlenebb kárt sem okoztam benne. -vigyorgott. -Remélem.

-Nem, abszolút jól éreztem magam. Fantasztikus volt! -a lány majd kicsattant örömében. Azt hiszem jobban fel volt töltődve, mint pikachu mikor konnektorba nyúlt.

-Szóval ő Zayn. -nyújtotta kezét Tyler, s bájosan mosolygott. Nem tűnt valami őszintének, ahogy elnéztem. -Azt hiszem még nem találkoztunk.

-De, már egyszer biztosan. -bólogatott Zayn. -Amikor kiderült, hogy megcsaltad Sammyt. Ja... akkor volt. -hanglejtése egyre bunkóbbnak bizonyult.

-Az nem én voltam. -megkönnyebbülés látszott arcán, mikor végre ezt kimondhatta.

-Akkor biztosan én, mi?

-Zayn, elkaptuk az illetőt. Nem kell Tyler-rel vitatkoznod. -lépett közbe Mr. Brown, ki a vitának azonnal véget is vetett. Megörültem. Már majdnem én szóltam oda hozzájuk.

-Tehát...

-Tyler iker bátyja volt a sorozatgyilkos. Nem volt megcsalás. -azzal pontot tett a téma végére. Zayn a nappali felé pillantott. Nem tudta nem elkerülni a hangos reklámot a tv-ben, ahogy fotel támlája magassága miatt kilógó hajamat sem.

-Szervusz Colin. -alig hangsúlyozott.

-Csá! -emeltem fel a kezem, viszont nem fordultam hátra, hogy szemébe tudjak nézni. Elég volt ennyi. Örüljön, hogy köszöntem.

-Figyeljetek. Ömm... -törte meg a csendet Tyler. -Mi lenne, ha elmennénk bulizni? A bátyám sittre került... ez elég ok, nem?

-Beteg ötlet. -nevetett Zayn, s nem sokkal utána komoly tekintetet vetett arcára. -Menjünk.

-Benne vagyok! -egyezett bele Samantha is, mire mindhárman rám meresztették szemeiket. Éreztem, ahogyan pillantásuk felsérti magánszférámat.

-Nem, nem megyek veletek! -mondtam még mindig háttal nekik. -Nem. -ismételtem.

-Colin, gyere már! -könyörgött Samantha. -Legalább jól fogod magad érezni!

-Úgy érted, érezzem jól magam az alkohol társaságában, ami tulajdonképpen semmi igaz érzelmet nem tud közölni, ha a fejedbe száll? Nem, köszönöm. Én valóban jól akarom magam érezni, ami nem csak az alkohol hatásának oka lehet.

-Nem feltétlenül kell ilyesmiket fogyasztanod. -rántott egyet a vállán Zayn.

-Party-gyilkosként fognak rám tekinteni. Nem kell ez nekem.

-Colin... az életbe is! Gyere el velünk! Legalább egyszer! -nyöszörgött Samantha, mire felálltam.

-Nem... -emeltem fel mutatóujjam. -...próbáltok leitatni!

Arcukon egyre szélesebb mosolyt véltem felfedezni. Örültek nekem. Három ember örült nekem, plusz kettő. Egy, aki most nem jöhet velünk, Mr. Brown, és az anyukám, aki nem lehet köztünk, de biztosan ő is mosolyogna. Végre emberek közé megyek az iskolán kívül...

-Marlbologh?! Most komolyan? -vizsgáltam át az épületet, s annak magasságát. A zene már a zárt ajtókon is áthallatszott. Elég tompán, de erősen szólt.

-Ugyan, nem fogod megbánni. Ez a legjobb bár Londonban, haver! -mondta Tyler arcomhoz egészen közel, miközben többször is vállba veregetett.

-Oké, de...

-Szájat becsuk, lábakat aktivál! -indult előre Zayn, kit Samantha azonnal elkapott karjánál, nehogy lemaradjon. Tyler is bandokolni kezdett az ajtók fele, míg én leblokkolva álltam az üres téren, s emberek lökdösték vállamat. 

-Colin, az Isten szerelmére, gyere már! -ragadta meg karomat a lány exe.

-Biztos hogy... -nem engedték, hogy végigmondjam.

-Négy koktélt, legyen szíves! -ordított a tömeg zajától tompán Zayn, mit a hölgy - nem tudom hogyan - azonnal meghallott, és válaszolt is rá.

-Milyet...? 

Érdekes fényekben villózott a pult. Sosem voltam még ilyen helyen. Eleinte ez kötött le... aztán megláttam az embereket a saját nyálukban úszni.

-Négy különbözőt. A négy legjobbat! 

Táncoltak. Őrültek voltak. Állatokként viselkedtek. A zene fülsüketítően szólt, mit nem igazán éreztem kellemesnek. Szívem dübörgött a hangos basszustól. Szokatlan volt, aztán élvezhető. 

-Tessék az italod. -nyomta kezembe Tyler a hatalmas poharat, miben a folyadék felül zöld, alul pedig átlátszó színekben pompázott egy kivivel a tetején.

-Ebbe van alkohol? -kérdeztem a csapatom után apró léptekkel haladva, mint egy ártatlan szűz, - bár az is voltam - miközben ők asztalt foglaltak magunknak.

-Nem. Abszolút nincs. Ez gyümölcs ital, Colin. Ott van benne a kivi, nem látod? -mutogatott Zayn a poharamra, majd undorral a fejemen rájuk néztem.

-Nyugodj már meg! -nevetett Samantha. -Ez csak egy ital! Kortyolj bele mélyen... akkor finom!

Nagyon próbáltak győzködni, hát a számhoz emeltem az üveget. Ajkaimat a pohár peremére helyeztem, majd őket nézve lehajtottam a benne lévő színes folyadékot.

-Bazdmeg... -szemeim tágabbra kerekedtek, mint valaha. Kár volt hinnem nekik. -Basszátok meg!! -ugráltam a helyemen, mint aki parázson ül. Nem hogy csípte a torkom, valami kellemetlen utóízen is át kellett küszködnöm magam. Szenvedtem. Úgy éreztem, ezek után beszélni is alig fogok tudni, de vizet még tudtam kérni, amit Zayn azonnal a kezembe is nyomott. Egy egész pofás pohárban volt. Azonnal leküldtem nyelőcsövemen, hogy aztán nyugodtan élvezhessem a tiszta légzést. Aztán mégis rosszabb volt. 

-Mi a szar volt ez!? -ordítottam föl. Szemeim vöröslöttek a könnyektől. 

-Tequila. -vigyorgott vállát rángatva a híresség, kinek most nyakát sem tudtam volna kitekerni, annyira égett a torkom. 

-Ezt még rohadtul vissza fogom adni, Zayn, basszameg! -legyezgettem magam, nehogy elájuljak. Túl sok volt nekem.

-Ugyan, ebbe még nem halsz bele! -nevetett Tyler, majd Samantha. Én ennyire nem találtam nevetségesnek a jelenlegi állapotom. 

-C'mon Colin let's go party! -dalolászta Zayn, min mindhárman majd' megszakadtak a nevetéstől. Egy-egy apró könnycsepp is elhagyta szemüket. -Na jó... ennyire... -még mindig nem tudta abbahagyni. -...ennyire nem volt vicces. -törölgette szemeit.

-Húzzunk a parkettre. -ajánlotta fel Tyler, s a csoportunk fele Samantha tekintetét próbálta elcsípni.

-Szabad egy táncra? -nyújtotta felé tenyerét Zayn, mibe a lány azonnal belement. Gyengédnek tűnt az érintése. Összefont ujjaikat semmiféleképpen nem akarták szétbontani egymástól, ezért valahogy átvezették az asztal fölött kezüket. 

-Legalább ott nem itathattok. -mentem utánuk ritmusra "táncolva". Már amennyire azt táncnak lehetett hívni. Csak az alapmozdulatok, mint az ökölbe szorított kéz, s a csípő enyhén jobbra-balva való illegetése játszott szerepet. 

-Te Colin! -hajolt a fülemhez Tyler. -Gyere velem! 

-Mi? Várj.. ho... -nem hagyta, hogy megszólaljak. 

-Szépségem! Két pohár whisky-t légy oly' kedves! -legyintett a levegőbe, s kérését azonnal teljesítették. Elénk tolták az italokat.

-Miért kell bele jégkocka? -próbáltam érdeklődni, hogy legalább tudjam mit miért iszok meg.

-Őszinte leszek veled... -hörpintette le a sárgás folyadékot, majd megrázta a fejét. -Nem tudom! -hangján felpörgöttséget hallottam. Félénken, de én is leküldtem. Azonnal felébresztett.

-Hohvouah! -vigyorogtam tátott szájjal. -Ez rohadt jó volt! -nevettem hangosan, mire Tyler újra magasba emelte a kezét.

-Még egyet a srácnak! -kiabálta.

/ 30 perc múlva /

-NEVER MIND, I'LL FIND SOMEONE LIKE YOUUUU!!! I WISH NOTHING BUT THE BEST FOR YOU TOO!! -énekeltem torkom szakadtából, amilyen hamisan csak tudtam. Az alkohol elbutította agyamat. Úgy viselkedtem, ahogy a buli elején megfigyelt emberek. Őrülten, állatiasan. Ingem gombjai hasam feléig mind leszakadtak. Az asztalon táncoltam. Jól éreztem magamat... mint még soha. És szerintem nem az alkoholtól. Sokat ittam, s talán túl sokat is, de éreztem, hogy boldogságom nem ennek köszönhetem. Sőt, elég sok csajt összeszedtem az este alatt. Nem hogy egy, három egyszerre... itt már nem tudtam mi történik velem. De az összeset végig csókoltam.