~ 19. rész ~

"Vigyáznod kell a lányomra."

 Zayn aggodalmas arccal kapkodott mindenféle segédeszközért, amivel próbáltak lenyugtatni, és beszédképessé tenni. Vizes rongyot tettek a fejemre, legyeztek, de még pofonokat is kaptam. Magamhoz tértem.

-M... -nyögtem első betűmet. -... mit műveltek? -kérdeztem értetlenül. Nem válaszolt senki. Körülnéztem, s a három ember közül Zayn volt az, aki rosszul nézett ki. 

-Zayn, jól vagy? -tápászkodtam fel a székből, mire a rongy leesett a homlokomról. Két lépésre volt tőlem a srác. Az asztalt támasztotta, mint aki mindjárt elájul. Levegőért kapkodott. Egyik kezemet felemeltem, s ráhelyeztem a vállára. Markolászni kezdtem. Úgymond, masszíroztam.

-Jól vagyok... -bólogatott.

-Nem hiszem el, hogy nem emlékszel semmire... -gondolkodott Samantha, mire felemeltem rá a tekintetem, és beszédre nyitottam a számat.

-Hát... pedig nem emlékszem semmire. És ne haragudj, de pakolnom kell! -mondtam, s a korlátot megragadva feltrappoltam a szobámba. 

/ Sammy szemszöge /

 Biztos vagyok benne, hogy Tyler magyarázta tele a fejét. Nem értem, Colin hogy lehet ennyire naív...

A konyhában néma csönd honolt. Senki sem szólalt meg, csak várt. Egyedül Tyler nézegette karóráján az időt, míg én és Zayn folyton  egymás szemkontaktusát kerültük. Hallottam, ahogyan Colin pakol... hallottam, hogy éppen mikor dobja a ruháit a bőröndbe, s hogy mikor cipzározza be azt. Kegyetlen volt. Be akartam fogni a fülemet.

-Köszönöm, Tyler. -mondtam ironikusan, a csöndet megtörve.

-Mire célzol? -kérdezte.

-Elvesztettem a legjobb barátomat.

Elmosolyodott. Arcán kivehető volt, hogy tagadni fogja a szavaimat.

-Erről nem én tehetek. -nevetett halkan, miközben fejét jobbra-balra illegette.

-Kész vagyok. -lépdelt mellénk Colin két bőrönddel a kezében. Az egyik nagy volt, a másik amolyan közepes méretű. Arcáról sütött a zavarodottság, és kétségbeesés. Esetlen járással követte Tyler-t, aki az ajtóhoz közelített.

-Egy valamit tegyél meg nekem. -szóltam utána, mire mind a két távozni vélő srác visszanézett. Colin reményben csillogó szemeit próbáltam nagy ívben elkerülni, ezért egy darabig a padlót néztem, majd az exemre vezettem a tekintetem. 

-Vigyázz rá! -mondtam természetes hangsúllyal, ámde szívem majd megszakadt. Tyler bólintott, majd a kilincset letolva kitárta az ajtót. Egyszer még visszanézett, aztán elindultak. Zayn mellkasának dőltem, aki a fejemet kezdte simogatni.

-Ideköltözzek, hogy nyugodt légy? -próbált viccelődni, min nem tudtam nevetni.

/ 20:51 /

 Zayn az ágyamon feküdve játszott egy teniszlabdával. Maga fölé dobálta, míg én azon aggódtam, mikor ejti el, s találja fejbe magát. 

-Ne legyél már ennyire idegroncs! Inkább pattanj ide mellém! -ütögette az ágyat maga mellett, mire elmosolyodtam. Hallgattam rá.

-Itt vagyok... -sóhajtottam. -És most?

-Van egy tervem. -széleslett a szája.

-Mi lenne az? -kérdeztem, s közelebb húzott magához.

-Hát... először is... -vigyorgott, de félrepillantott az ajtóra, mely félig nyitva volt. 

-Igen?

-Zavar az az ajtó. -egyenesedett fel, majd felállt, s becsukta. 

-Tovább? -egyre szélesebb mosoly húzódott arcomra.

-Másodszor... -visszaült mellém, melyet egy nyögéssel tett meg. -...megpróbállak felvidítani. 

-Hogyan? -játszottam vele.

-Így. -mondta, s teljesen magához húzott. Ajka édes mézes íze magával ragadott. Először egyik kezét, de nem sokkal utána a másikat is a fülem mögé helyezte, majd vízszintbe döntött az ágyon. 

/ 22: 35 /

Zayn a plafont vizsgálgatta. Mire hozzám szólt volna, én már a mellkasán aludtam. Elmosolyodott. Amennyire még tudott, előrehajolt, majd fejemre nyomott egy aprócska puszit. Jobb kezét a derekamon tartotta, s nem kellett sok neki, hamar engedett az álmainak.

/ 07: 12 /

Nem tudtam tovább aludni. Szemeim nem voltak képesek tovább lehunyva maradni. Felültem, s magam mellé nyúltam, ámde csak a paplan kellemes habpuhaságát tudtam megmarkolni. Zayn nem volt sehol. Pánikba estem. Féltem, hogy egyszer arra fogok ébredni, Ő sehol sem lesz. Lerohantam a konyhába.

-Jó reggelt! -köszöntött egy csókkal. Kezei nem voltak szabadok. Reggelit csinált. 

-Neked is, drágám! -válaszolt helyettem apa, ki az imént tért haza a munkából.

-Ha nem gond, magát nem csókolom meg. -nevetett fel Zayn, mire megkönnyebbülten elmosolyodtam. 

-Zayn, beszélhetnénk? -húzta félre a srácot apa, ki még a villát sem tudta letenni.

-Öhm, persze... miről lenne szó? 

A folyosóra vezette, majdnem a lépcsőhöz, ahol nem hallottam őket. 

-Egy hét, és Sammy-nek születésnapja lesz. 

-Mármint... mára egy hét?

-Mára egy hét.

-Szóval mára egy hét... 

-Igen Zayn, mára egy hét. -apa kissé ingerült volt emiatt az értelmes társalgás miatt, de azonnal feloldódott. -Nekem a legfontosabb az, hogy Sammy boldog legyen... 

-Ez természetes.

-És tudom, hogy veled boldog, tehát szeretném, ha elvinnéd valahova. -nyitotta a tárcáját, melyből elég sok pénzt ragadott meg, s Zayn felé nyújtotta. -Étterembe, vidámparkba... ahogy gondolod.

-Ezt nem fogadhatom el. Tudom, mennyire sokat számít maguknak a pénz... fizetem én.

-Nem, fiam. Ez az én ajándékom nektek, és én fizetem. -erősködött, mire végül megállapodtak. 

-Van egy meglepetésem a számodra. -beszélt Zayn teli szájjal.

-Megtanulsz kulturáltan enni? -nevettem.

-Azt is, de most velem kell jönnöd. -pillantott a tányéromra, ami már üres volt. Ebből tudhatta, hogy végeztem. -Mr. Brown, szabad lesz? Egy napról lenne szó. Holnap visszahozom a lányt.

-Adok egy olyan karkötőt, amivel biztosan nem hagyjátok el egymást... -mondta, s már kattant is a bilincs. 

-Mi a... -nézett a csuklójára Zayn, ahol már fényesen csillogott a zárt "ékszer". 

-Vigyáznod kell a lányomra. 

Percekkel később már nem tűnt annyira viccesnek ez a helyzet. Igaz, már elmondhattuk magunkról, hogy összekapcsoltuk az életünket, de én nem erre a szituációra gondoltam.

-Mr. Brown, igazán siethetne! -pattogott mellettem életem másik fele. Apa egy széken állva próbált a polcok tetejére nézni, hátha oda rejtette a kulcsot, de hiába. Nem volt ott.

-Nem mondja komolyan... 

-Apa, ugye csak viccelsz velem? 

/ 09:16 /

A kulcs még mindig nem volt meg. Egyre idegesebbek lettünk, hogy így kellett előkészülnünk az útra. Zayn bal keze megakadályozta az én jobbomat, hogy hajtogatni tudjam a ruháim, ezért kieszeltem valamit.

-Én használom a bal kezem, te a jobbat. Ha mondom, hogy hajts, akkor hajts. 

-Rendben (?) -mondta bátortalanul, félig értetlenül. 

/ 09:56 /

Sikerült mindkettőnknek elkészülni, de a kulcsot még most sem találtuk meg. El kellett indulnunk... így. 

-Ha hazaérek, és egész végig a zsebedben volt, én... -szorítottam össze bal markomat, majd lehajtottam a kilincset, s magammal húztam elbambult páromat.

-Vigyázzatok magatokra! -kiabált apa, miközben már az utca túloldalán jártunk.

-Így kénytelen leszek! -emelte fel a magasba összeláncolt kezeinket Zayn, majd nevetve magához húzott, és összeérintette homlokainkat.

/ 12:19 /

Zayn meghívott egy ebédre, amit a Browns bárban töltöttünk el. Igazán szép és otthonos környezete volt. Főleg barna, de legfőképpen elegáns. 

-Csodálatos hely. -jegyeztem meg a csillárt, s az ablakokat vizsgálgatva.

-Egy csodálatos lánynak csodás éttermi ebéd jár. -mosolygott, majd körülnézett. Az emberek a kezünkön lévő tárgyat méregették, és csúnyán néztek ránk. Rólunk kezdtek beszélni.

-Ne is foglalkozz velük. Nekik sosem lesz ebben részük. Legalább mi elválaszthatatlanok vagyunk.  

-Az már biztos. -feleltem.

/ 13:22 /

Nem tudtam kihúzni Zayn-ből, hogy hova visz. Azt hittem az étterem volt a meglepetés, de szavaiból ítélve, még nem volt vége a napnak. 

-Most meg fogsz lepődni... de a repülőtérre tartunk. -mondta, mire kitágultak a szemeim.

-Hova a fenébe megyünk? 

-Sajnos nem mondhatom el. Meglepetés. 

/ 14:01 /

A tömegközlekedés nagy gondot jelentett nekünk. Folyton fényképeztek minket, és egyre nagyobb tömeg gyűlt körénk. Biztosra véltem, hogy rajongók.

-Emlékszel még a forrócsokis találkozónkra? -próbált hangjával túltenni a hangoskodó lánytömegtől.

-Persze! Hogy ne emlékeznék? Egy directioner sosem felejti el ezeket az élményeket! -mondtam szintén hangosan, mire vigyorogni kezdett.

-Ez a pillanat is hasonló, csak ha megpróbálnak szétválasztani minket, egyikünk karja biztosan leszakad!

/ 14:54 /

A tömegközlekedéses nehézségeken átküszködve, már csak egyetlen egy tíz perces utat kellett kibírnunk, amit sétálva tettünk meg. Innen már a reptér is tisztán látszódott, és hál' Istennek friss levegőt is szívhattam.

-Jól vagy? -kérdezte, s sétálás közben közelebb hajolt arcomhoz. 

-Persze. -bólogattam, mire ujjait az enyémek közé hajtotta, és újabb puszit nyomott a fejemre. 

/ 15:03 /

Célunk egyik feléhez értünk. Amikor Zayn megvette a jegyeket, nem szabadott a közelében tartózkodnom, nehogy leleplezze magát. Táskájából előrántott egy kendőt, melyet a két végénél fogott, de a szerepét nem igazán értettem.

-Be kell kötnöm a szemed, hogy ne lásd a táblákat. -vigyorgott.

-Ezt nem mondod komolyan... -nevettem, majd gyengéden megfordított, és csomót kötött az anyagra, mely megakadályozta a látásom.

-Nem látok... -tapogattam minden felé. 

-Ez a lényeg, édesem. -mondta, majd vezetni kezdett. Hallottam, hogy néhányan megint észrevettek minket, ezért megpróbáltunk átvágni a tömegen. Elég nagy kihívás ilyen híresnek lenni. Nem tudom, hogyan bírja ezt Zayn, de büszke vagyok rá, amiért megtanult vele élni.

/ 15:30 /

Levette rólam a kendőt. Kicsit bántotta a szemem a hirtelen rázúduló fény, de hamar megszoktam. Mikor kitisztult a látásom, megpillantottam a hatalmas repülőt. Összeszorult a gyomrom. Vajon hova vihet?

-Még mindig nem árulod el, igaz? -kérdeztem várakozás közben.

-Igaz. -mondta.

A sor nemsokkal később megindult, amiért szívverésem csaknem kétszeresére gyorsult. Ahogy felléptem a gépre, félelem érzet töltött ki legbelül. Még sosem repültem. 

-Van valami baj? -kérdezte Zayn miközben helyet foglaltam.

-Mielőtt meghalok, tudnod kell, hogy szeretlek. -pillantottam ki az ablakon, mire ő az előtte ülő személy székére vezette a tekintetét.

-Te... azt mondtad, hogy... -szemei mereven álltak. Nem pislogott.

-Szeretlek. -fordultam felé. 

-Én... azt hiszem, hogy... asszem'... dobnom kell egy sárgát! -kapkodott felálláskor, s mikor megakadt a keze, eszébe jutott. Egymáshoz vagyunk láncolva.

-Öh, rendben (?) -húzott magával, majd az ajtónál megállva vártam, hogy végezzen a dolgával.

-Kész vagy már? -kérdeztem a srácot siettetve.

-Fél kézzel nehéz! 

-Segítsek?

-Hogy mi?! Még csak az kéne! -nevetett, majd végre kiszabadult a fülkéből, és hozzám húzódott.

-Én is szeretlek. -mondta.

/ 15:50 /

Izgatott voltam. Első utam Zayn Malik-kal, a Párommal történik meg, és ennél csodálatosabb nincs is a világon. Ahogy a kezét fogom, és ahogy ő fogja az enyémet, lehetetlen elhinni, hogy mellettem van, s hogy mellettem lélegzik. Mellettem nevet, s mellettem eszik. Mellettem alszik, s mellettem ébred. Mellettem van, s hogy mellettem él...

Kedves utasaink! A felszállást 1 percen belül megkezdjük! Célállomás: Amszterdam / Hollandia.

-Zayn, mi... -szavam is elállt, mikor meghallottam. 

-Igen. Hollandia. -édes mosolya sírásig hatott. Bal kezemmel annyira átöleltem, amennyire csak tudtam, és még így sem volt elég, hogy kimutassam, mennyire hálás vagyok. Megcsókoltam, százszor elmondtam, mennyire köszönöm amit értem tesz, és majd megszakadt a szívem, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy én ezt mind nem tudom neki viszonozni.

-Drágám, velem vagy. Semmi más nem kell.

-Semmi olyat nem adtam, ami kézzel fogható...

-Miért, Te nem vagy kézzel fogható? -tapogatta meg a vállam, majd elnevette magát.

Félmosolyra húzódott a szám, s jobbra-balra kezdtem illegetni a fejem. 

-Bolond. -mondtam, majd a vállára dőltem. Elmondhatatlanul szerelmes voltam.

/ 17:25 /

Gépünk hamar földet ért, feltéve, hogy elméletileg késett 10-20 percet. Megkezdtük a leszállást. Pár rajongó már várta Zayn-t, de sajnos nem tudott velük foglalkozni. Sietnünk kellett. Folyton azt hallgattam, mennyire fáj neki az hogy nem tud minden egyes lánnyal foglalkozni egy keveset, amit csodáltam benne. Őt nem az érdekelte, mennyi pénzt kap egy koncert után, hanem hogy nem tud egyesével odamenni a rajongóikhoz. 

-Tudom mi a meglepetés... -kerestem a szemkontaktusát, mit a gyors léptei közben nem tudtam elkapni. Koncentrált az útra.

-Akkor majd számolj be róla, miután megkaptad. 

/ 17:50 /

-Jó hogy itt vagy, Zayn Malik! -támadta le a fiút Louis, aki a kezünkre pillantott. -Ez mi? -mondata inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek.

-Egy bilincs (?) -válaszolta Liam a halántékát nyomkodva, jelezvén, hogy mennyire hülye az illető, ameddig én majdnem megfulladtam a ki nem mutatott fangörcsben.

-Azt látom bazdmeg, de miért van ott?!

-Inkább hívjatok gyorsan egy lakatost, és ne kérdezzetek, oké? Fél óra és kezdünk! -okoskodott a háttérben Harry.

-Ha ennyire sürgetsz minket míg mi faggatjuk Zayn-t, miért nem hívsz már Te lakatost? -csipkelődött vele Liam, aki továbbra is a bilinccsel volt elfoglalva.

-Hívok egy lakatost. -mondta Harry, azzal a zsebéből kikapta a mobilját, majd kisétált a backstageből.

-És ha nem ér ide? -aggodalmaskodott Niall.

-Ide fog érni, nyugodj meg... van még 25 percünk. Csak 18:15-kor kezdünk.  -legyintett Zayn.

-Srácok, kezdem úgy érezni, hogy mindez az én hibám! -szólaltam meg félénken, mire Louis felkapta a fejét.

-Hát te is itt vagy? -csodálkozott.

-Idióta... -csapott a homlokára Liam.

-Jól van már Daddy direction! Kérdezni azért szabad, nem?

-Csak... -fogta a fejét. -...hallgass!

/ 18:10 /

-HOL A PICSÁBAN VAN MÁR AZ A LAKATOS??? -futkosott fel-alá Liam. Elég idegesnek tűnt.

-Na és ha ollóval próbálnám kettévágni? -kérdezte Louis a backstaget felkutatása közben.

-Észlény, a fémet ollóval hogy vágod el?!

-MEGMONDANÁ VALAKI, HOGY HARRY FELHÍVTA-E EGYÁLTALÁN AZT AZ EMBERT?

-Nyugalom Liam! Kérsz egy kis vizet? -nyújtotta felé az üvegét Niall.

-HAGYJÁL A HÜLYE VIZEDDEL.

/ 18:14 /

-LOUIS, CSINÁLJ MÁR VALAMIT! -ugrált idegességében Zayn, mire a srác előbukkant az ajtó mögül egy igen éles tárggyal a kezében.

-Csak egy baltát találtam...

-CSINÁLD! -kiabálták egyszerre a srácok, azzal padlóra fektettük a lebilincselt kezeinket. Louis válla fölé emelte az eszközt, szemeit pedig lehunyta. Már majdnem csapott, mikor Zayn ezt észrevette.

-HÜLYE VAGY? VAKON MÉG SAMMY, VAGY AKÁR AZ ÉN KAROMAT IS LEVÁGHATOD!

-Elnézést! Tudod, rohadt nagy nyomás alatt állok! -mondta Louis, majd újra megpróbálta. Kicsit hunyorgott, de lecsapta a hatalmas pengét. Nem mertem odanézni. Bal szemem még csukva maradt, míg a jobbal már elkezdtem felmérni a helyzetet. Mire észbe kaptam volna, a srácok már a színpadon jártak. Zayn csuklóján még mindig ott lógott a lelakatolt béklyó.

-Elnézést Amszterdam amiért megvárattunk benneteket! Történt egy kis zűrzavar a backstageben, és hát... -lihegett a gyors futás miatt Zayn. -...elég ennyi, ha azt mondom, szabad vagyok. -emelte fel bal kezét, amin a csini "ékszer" díszelgett. A rajongók szájukhoz kaptak. Nem tudták elképzelni, mi történhetett.

-Mielőtt bárki azt hinné, elárulom, hogy nem tartóztatták le. -nyugtatta meg a tömeget Niall. -Csak a meglepetéssel együtt egy kissé szorosra kötötték magukat.

-Tudjuk, hogy ez néhányotokat rosszul fog érinteni, de kérlek benneteket, fogadjátok el, hogy nekünk is kell egy kis szerelem az életünkbe, és igenis szükségünk van erre a boldogságra! -folytatta Harry, mire megláttam, hogy Zayn felém sietett és a kezét nyújtotta, hogy a színpadra húzhasson. Hirtelen azt sem tudtam, mi történt velem... egyik pillanatban még nyugalom volt, a másikban meg már a fél világ szeme előtt álltam.