~ 20. rész ~

"Azt hittem, te más vagy... de tévedtem."

/ Otthon - 01:35 /

-Próbálj csöndben belopózni! -mondtam Zayn-nek, ki a nyekergő ajtót nyitotta éppen.

-Elég nehézkes. 

-Csak... gyorsan nyisd ki! -parancsoltam rá, reménykedve, hogy nem lesz olyan nagy hangja a hazaérkezésünknek... de Zayn megbotlott. 

-Francba! -suttogta, s az ajtó már a falnak is csapódott.

-Ez aztán halk volt... -fogtam a fejem, majd elnevettem magam. Apa kicsörtetett a szobájából egy zseblámpával és egy pisztollyal a kezében, min Zayn szemei kikerekedtek.

-Apa! -szóltam rá. -Csak... mi vagyunk, oké? -nyugtattam kettőjüket, miközben egyik kezemet mellmagasságba, másikat pedig szerelmem derekán tartottam. Megkönnyebbülten sóhajtott a két férfi. Egy gyors köszönés után elküldtem Zayn-t fürdeni, aki azzal erősködött,  "lányoké az elsőbbség". Igazán udvarias srác, de semmi kedvem nem volt elsőnek menni. Azért megköszöntem.

Miután én is végeztem mindennel, mellé ugrottam az ágyon. Hason feküdtem, és két tenyeremre támasztottam az államat. Egy darabig néztem a szemeit, melyek engem pásztáztak, aztán beszédre nyitottam a szám.

-Zayn? Öhm... -gondolkodtam. -Kérdezhetek valamit?

-Már meg is tetted. -nevetett.

-Komolyan.

-Hallgatlak.

Kicsit haboztam.

-Miért nem jöttök ki olyan jól Colinnal? -kérdeztem, mire arcán nem tetsző fintort pillantottam meg.

-Ez az egész nem rajtam múlna, tudod.

-De részben rajtad is.

-Oké, részben rajtam is, de gondolj bele. Mennyiszer megpróbáltam a barátzónájába kerülni?!

-Talán ha többet beszélnétek...

-...féltékeny emberrel nincs miről beszélni. Olyan makacs, ahogy illik.

-Azért próbáld meg.

-Sammy... nem nekem kell összehoznom a barátságotokat azzal, hogy megpróbálok jó haver lenni vele. Ha bűntudatod van, menj és beszélj Te vele! Ez nem az én dolgom.

-Én csak... szeretném ha jóba lennétek. Ennyi az egész.

/ 13:32 /

 Tyler háza előtt álltunk. Tehetetlenségünk oly nagy volt, hogy Zayn és én egymáshoz sem szóltunk. Néztük, hátha megmozdul bent valaki. Talán alszanak? Elmentek? És mi ez a kis tábla?

-Te, Zayn... -hívtam magamhoz, miközben a feliratot vizsgáltam.

-Elköltöztek volna? -kérdezte.

-Az ember viccből nem tesz ki egy eladó táblát... -mutattam rá felhergelten az írásra, és összeroskadva az alacsony betonkerítésre ültem. -Igaza volt... rémes barát vagyok.

-Nem vagy rémes barát! Miért állítod ezt!?

-Amikor szüksége lett volna rám, én veled hancúroztam.

-Az  a "hancúrozás" mindössze egy hosszú boldogító csókból állt. Megpróbáltalak felvidítani.

-Még igazán el sem ment, és mi már faltuk is egymást...

-Szóval azt állítod, ha én nem lettem volna rosszkor rossz időben, te már pincsikutya módra a nyakába ugrottál volna, és a fülcimpáját nyalogatva kérlelted volna, hogy maradjon, mert szükséged van rá?! Hát még én fogok elnézést kérni azért, hogy át mertem merészkedni hozzátok, nem?!

-Remek hasonlat volt. Egy pincsikutya? Komolyan? És te mi a franc vagy? Egy bagoly, akitől mindenki bölcsességet nyer el, és megváltoztatja mások élethelyzetét?!

-Igen Samantha. És ezért általában köszönetet szoktak mondani. De látom te nem tanultál semmit. -mondta, majd nekem hátat fordítva felállt.

-Most elmész? -kérdeztem még mindig háborodottan.

-Azt hittem te más vagy... de tévedtem.

-Nem Zayn, én nem a hírneved miatt cs...

-Oh, hagyd már abba Samantha! Folyton ezt hajtogatod! Azt hittem te más vagy... -fordult felém, de zaklatott tekintete még mindig mást figyelt. -Azaz, nem ilyen önző... picsa... aki csak kihasználja az embert a szeretetéért.

-Ismételd meg. -pásztáztam a földet.

-Várj, Sam... én... nem úgy ért...

-Ismételd meg!!

Mindkét kezét a hajába túrta, s a beszorított tincseket erősen megmarkolta. Hátat fordított, de ezzel el is ment. Léptei esetlenek voltak, mégis, tudta hova megy. Legszívesebben utána ordítottam volna, de inkább csak lejjebb csúsztam - a járdára -, majd térdemet felhúzva lehajtottam a fejemet. Újra csalódnom kellett magamban, s egy újabb férfiban. De leginkább magamban.

/ Colin szemszöge /

Hellóóó New York! Itt Colin Clark, és nagyszerű időnk van! A nap szikrázóan süt, a gyerekek fel-alá rohangásznak a játszótéren, mi pedig épp Starbucksba tartunk! Még sosem ittam névre szóló löttyöt. De várj! Mi ez az érzés? Valami nem stimmel. Ez kicsit sem olyan, mint az előbb. Héj Tyler! Megtennéd, hogy veszel nekem egy fagyit? Egy vasam sincs. Boldoggá tennél vele! 

Ez így nem lesz jó... ez kicsit sem olyan, ami a boldogságra utalna. Nyalom a fagyit, de nem történik semmi. Talán még egy gombócra van szükségem? Megeshet... de álljunk meg egy pillanatra! Ez már a második tölcsérem, és még mindig nem tudom, mi lehet a baj. Melegem van? Nem. Nincs melegem. Van egy vizes törölköző a vállamon. Fázom? Dehogy, idióta! Ebben a forróságban fázni? Megőrültem?! De akkor mi lehet a baj?

-Tyler, asszem' sugárzás ért... -húztam a fejemre a vizes rongyot.

-Sugárzás? -nézett rám értetlenül.

-Napsugárzás. -bólintottam.

Tyler a homlokára csapva rám vezette tekintetét, és vigyorogni kezdett.

-Sírba visznek a szar vicceid. -nevetett.

-Inkább befogom. Rohadt drága egy sírkő.

/ Zayn szemszöge /

Őrült vagyok. Hogy hívhattam pincsikutyának? Na és picsának? Elment az eszem?! Elment az eszem... nem lehet igaz. Úgy szeretem őt! Akkor mégis mi késztetett arra, hogy a fejéhez vágjam mindezt? Talán kissé kiakasztott, hogy folyton Colin a téma. Talán nagyon. Nem hiszem el, hogy ennyire szerencsétlen az a gyerek. Ha épp nincs kórházban, megszállja egy démon, vagy egyszerűen csak depressziós. Már az is megfordult a fejemben, hogy direkt csinálja. A középpontban akar lenni. Lehet hogy feltűnési viszketegsége van, amiért én vagyok Sammy barátja, nem pedig ő. Részben megértem, hisz én is teljesen magam alatt lennék, ha mással látnám, de megpróbálnék tenni ellene. Keresnék mást. Mit is mondott, hány éve tetszik neki? Tíz? Mi a jó büdös frászkarikát halogatott idáig?! Ennyi idő alatt kétszer is megházasodhattam volna! 

-Utat! Utat!! A következő megállóhely Zayn Malik! -rohant felém egy tálca édességgel Niall, miközben vonatnak tettette magát.

-Oh, haver. Köszönöm, de...

-Vegyél egyet, vagy én rágom meg az egészet, és a szádba köpöm.

-Jézusom, Niall!! Undorító vagy! -fintorgott Liam.

-Fogd be, Daddy Direction! Épp etetem a fiókám! -emelt a számhoz egy kockát. -Hát melyik anya akarná szomorúnak látni a kicsikéjét? Ohh, hát te, Liam James Payne! -mutatott rá felháborodottan a konyhában ülő srácra.

-Tudod mi a különbség közted és köztem?

A szöszi vállat vont.

-Nekem tököm van.

-Oké, elég legyen! Kedves barátunknak szeretetre és PlayStationre van szüksége! -ugrott mellém a kanapéra  Louis, s a kezembe nyomott egy konzolt.

-Nem vagyok biztos abban, hogy egy hülye játékkal sokat tudnál javítani a kedvén... -szólt a telefonja mögül Harry, aki még azzal sem fáradozott, hogy levegye a pillantását a szemeit kisütő, pár centi közelségben lévő képernyőről.

-Van egy játékom amivel a lányok lelkébe furakodhatsz, és kiismerheted őket. -vigyorgott Tommo.

-Felőlem... azt indítasz el, amit csak akarsz. -vontam meg a vállam, majd felállt, és behelyezte a lemezt. A játék javarészt rózsaszín volt, és lányoknak tervezték. A történet az iskolában játszódott.

-Louis... én már meg sem kérdezem, honnan van ez a CD. -nyomtam rá az egyes játékosra.

-A húgomé...

-Persze, persze. Hogyne. -nyomtam az OK-ra.

-Komolyan! Egyszer elkezdtem vele játszani, és most boldog házasságban élek Eleanorral.

-Eleanor és te tegnap azon veszekedtetek, hogy ki egye meg az utolsó szelet pizzát. -beszélt a hátam mögött Liam.

-Aztán megsértődtél és azt mondtad, minden az én hibám. -nézett rá morcos fejjel Niall.

-Ráadásul még csak a kezét sem kérted meg. -fejezte be Harry.

-Jól van... kicsikét túloztam. -illegette kócos fejét, s közben szélesen mosolygott.

-Melyik a főszereplő csaj? -kérdeztem a nagy nyomkodás közben.

-Samantha. -mutatott a képernyőre Louis, mire halálra ítélt tekintetemet rávezettem. -Oké, értem a célzást! Öhm... menj a beállításokra! Ott választhatsz másik főszereplő lányt, vagy meg is változtathatod ennek a nevét.

-Nem. Jó lesz ez. -sóhajtva játszottam tovább.

Samantha: Héj! Új srác vagy itt? Mi a neved?

-Z... a... -kicsit lassan haladtam az írással. -...y...n.

-Oké, most meg kell kérni, hogy vezessen körbe.

-Rendben. -úgy tettem, ahogy Louis mondta. Folyosókon át kísért a lány, mikor három diák szembe került velünk. -Ezek kik?

-Nicol, Meredith és Kate.

Meredith: Oh, Samantha! Látom rámozdultál az új diákra! Hahaha!

Nicol: Csak nem próbálsz nála bevágódni?

Kate: Túl jó hozzád egy kezdős! Keresgélj az ovisoknál!

-Milyen szemetek... -merültem bele a játékba. A három választási lehetőség körül rányomtam az egyikre. "Ha túl jó is lennék, sem állnék le ilyen bunkó mindene megvan lányokkal, mint amilyenek ti vagytok."

-Azt hiszem jól cselekedtem. -mondtam.

/ 22:36 /

-Megyek aludni. Nem jössz fel? -ásítozott Louis, közben felállt mellőlem.

-Meg kell mutatnom ennek a három gráciának, mire vagyok képes.

Samantha: Oh ne! Elragadták a táskámat! 

-Ne aggódj drága Samantha! Majd én segítek neked!

El sem hiszem, hogy ennyire magával ragadott a játék. Teljesen beleéltem magamat.

/ 00:42 /

Samantha: Szeretnék kérdezni valamit.

Zayn: Ne várakozz!

Samantha: Én...

-Gyerüüüünk MONDD KI!

Samantha: Én szeretnék...

-Mi lesz máááár? -csapkodtam a konzolt.

Samantha: Szeretném ha elmennénk egyet sétálni.

-Mi a szar...?! ENNYI?!?

Zayn: Oh, hát... azt hittem másra akarsz majd kilyukadni.

Samantha: Mire gondolsz?

Zayn: A) Arra hogy szeretlek; B) Szép időnk van, nem?; C) Nem érdekes. 

A B-t választottam.

Samantha: Zayn, mire gondoltál? 

Zayn: A) Nem fontos.; B) Hagyj most magamra!; C) Szeretlek.

Úgy gondoltam, magam helyében a B-t tettem volna.

Samantha: Zayn várj! 

-Ez az! -szorítottam össze az öklömet. -EZ AZ! -visítottam halkan. Biztos vagyok benne, hogy most megtörtem, és elmondja amit érez.

Zayn: Megmondtam, hogy most hagyj magamra!

Samantha: *megcsókolja*

-Nem hiszem el... tényleg megtörtént! -dobtam magam mellé a konzolt. -MEGCSÓKOLT! -pattantam fel kanapéról, s mindkét kezem széttártam örömömben.

-Kérlek Zayn... fogd be! -dörmögött az emeletről Niall.

-MEGCSÓKOLT!

-Zayn. -hallatta újra a nevem.

-Nem hiszem el, hogy ez történik velem... -fogtam a fejem a boldogságtól. Még a víz is levert.

-Zayn! KUSS!

-Niall! Kussolj te! Téged nem csókolt meg Samantha! -ugrándoztam. A szöszi görnyedt testtel legyalogolt hozzám egy párnával a kezében, és mikor elég közel járt hozzám, hozzám vágta.

-Aludj. -mondta, s ugyanezzel a testtartással vissza is csoszogott a lépcsőhöz, majd hangos léptekkel felvonszolta magát az emeletre.

Majdnem három óra játszás után sikerült kivégeznem a játék nagy részét. Elég sokat tanultam belőle. A lány első pillantásra megszereti a fiút, a fiú is őt, és a szerelem erejével együtt leigázzák az iskola pokolgépeit. True Love Story. Ezzel talán jobban ki tudom ismerni a lányokat. Azt már tudom, hogy szeretik ha sokat foglalkoznak velük, na de mi van még itt? Romantika... dráma... a dráma után elkövetkezendő csók, ami még jobban felerősíti az eddigi érzéseiket... dráma a gráciákkal... hősiesség... várjunk. Ha a játék szerint nézem, a mi drámánk után nem volt csók. Ezért lehet az, hogy most itt ülök, és szomorkodom miatta? Most a karjaim közé kéne szorítanom és bocsánatot kérnem, majd ezek után ajkainkat össze kellene forrasztanom? Elég romantikusnak hangzik. Hasznos ez a játék.