~ 14. +1 rész ~

 Shane Moore "különkiadás"

 Mint egy átlagos, tudatlan kölyök (amerikai állampolgár) - maga Shane Moore sem tudta mi lesz belőle, ha felnő. Úgy gondolta, mindent meg kell fogadnia, engedelmeskedni kell a nagyobb rangúaknak, mint például az óvónők. 

Három évesen mint mindenki, Shane is nagyon szeretett a puha fűben pihenni, élvezni a napot, mely meleg fuvallatot fújt, s elmeredni a semmibe, miközben a felhők szélirányos változását tanulmányozza. Valóban kellemes ez az élet. Szeretett gyerek lenni. Barátai igen kevés volt ebben az időben, - ami őt nem is izgatta, hiszen elvolt a maga világában - viszont ahogy a napok teltek, a gyerekek befogadták maguk közé. Az udvaron átszelő hadsereg nem jelentett mást, Moore kapitány a fedélzetre lépett. Imádtak kalózosdit játszani. Szokatlan volt barátainak, amikor betegágyra került a fiatal, hiszen vezető nélkül mire mennek? Csak ebédelni tudtak a mászóka tetején. Nem választhattak helyette mást. Ő volt a tökéletes kapitány számukra. Gyógyulása után örvendezve rontottak rá Shane-re, ki majdnem összeesett a súly alatt, de nagy vigyorral az arcán visszaölelt mindenkit. Igen ám, de tudniillik, hogy a kapitány nem lehet puhány. Shane parancsot adva tért vissza a fedélzetre. 

 Cseperedésük során el kellett hagyniuk a hajót. Érdekesebbnek ígérkezett az autóversenyzés, a sport, azon belül a football. Az utóbbit kedvelték a leginkább. Minden nap ezt játszották, kivéve ha otthon maradt a labda. Ilyenkor egy fához álltak, s vezényszóra futni kezdtek - vagy leültek  a bitumen széléhez és ott autóversenyzők módjára kommentálták az eseményeket. Nem volt veszekedés abból, ki nyerje meg a versenyt, hanem a történésekhez igazodtak. Ha Shane azt mondta, megelőzte társát, az pánikolva lépett a gázra, s próbálta magát visszahozni. Nem sírt azért, mert nem ő volt az első. Volt, hogy "balesetet szenvedett az autójával", ezért abba kellett hagyniuk a játékot, ezzel a barátja kezét feltartva jelentette ki az óvoda előtt, hogy "Ő NYERT!". Ezért is kedvelték olyan sokat. Nem a győzelemre hajtott, hanem a jókedvre. És ekkor még csak 4 éves volt. Ugyanúgy, mint ikertestvére, Tyler Moore. Ő valahogyan nem kereste bátyja társaságát. 

 Amikor bekerültek az iskolába, s az első osztályos - apró padokat kezdték koptatni, kicsit megesett a szíve. Itt már nem voltak játékok mindenütt, mint abban a megszokott térben. Ezeket könyvek, na meg az ábécé a falon váltotta fel. Ijesztő helynek tűnt. Valami új, szokatlan helynek. De meg kellett harcolnia vele. Azzal, hogy nem csak három osztálya van az iskolának - hogy nem csak olyan fiatalokból áll a társaság, mint ő és társai. És nekifutott. Napokba telt mire sikerült teljesen beilleszkednie, szabadon és természetesen mozognia. Viszont ahogy máshol, úgy itt is voltak gondok ugyanis a felsősöknek mindegy egyes iskolában szokásuk bántani az újakat. Volt amikor felhúzták a gatyáját,  na meg a fejére húztak egy női bugyogót. Neki itt elég volt. Belevaló gyermek létére itt sem okozott csalódást - a sarkára állt. Agyilag érettebbnek tűnt ez a 7 éves fiú, mint ők. Műveltebb is volt a kultúrája. Szókincse bámulatosan magas volt. De kiröhögték. Shane napjai egyre rosszabbodtak az iskolában. Lassan mindennapi dolognak számított, hogy megalázták, míg nem úgy gondolta, talán neki kellene változtatnia, hogy végre befogadják, s békén hagyják. Tanárjai nem ismertek a fiúra. Folyton az igazgatóiban lógott, intői is egyre csak gyarapodtak, és nagyon sokat verekedett. Ez megtetszett a nagy testbe zárt pisiseknek. Tényleg elismerték, ami még nagyobb hatással volt Shane-re. Nem tudhatta, hogy ez rossz. Azaz tudhatta, csak valami folt eltakarta szeme elől a választ. Egyre rosszabb gyerek vált belőle. Igazán akkor szakadt meg, mikor 12 évesen jött rá, hogy csak kijátszották. Újra megalázták, s szemtől-szembe megmondták neki az igazat. Hogy kihasználták. Ez egy nagyon mély pont volt a fiatal számára. Még sötétebb volt, mint valaha. Bosszút esküdött, amit bár nem sikerült végre hajtania, folyton merényleteket követett el ellenük. A bukott diákokat eltávolították, s már teljesen magára maradt. 

A falusiak jól ismerték Shane-t, és a viselkedéséről is mindent tudtak. A legrosszabb, legkomiszabb kölyöknek tartották. Na meg ravasznak. Sokszor hasonlították a rókához, de a leginkább elterjedt mondás az volt, hogy "rosszabb, mint Shane Moore" 

Viselkedése ellenére rettentő okos volt. Ötödik osztályban, mikor még az egyenletet sem vették, Shane már tudta, mivel kell szemben állnia a következő évre. Mindig előre tanult. De csak miután kiosztott pár pofont a tanulók között. Bár magatartása nem volt a megfelelő, nem akarták kirúgni az általánosból. Ő volt az iskola esze. 

 Továbbtanulása során újabbnál-újabb dolgokba került bele. Messzebbre kellett utaznia, nem csak a falu túlvégébe sétálni, és így az élete is bővülni kezdett. Sosem késett, de minden délután elment csavarogni. Felfedezte a várost, s annak másnál-másabb lakóit. Drogosok, cicások, alkoholisták, jó útra tértek, rossz útra tértek, kukások, s még ezer meg egy ember között sétált már el. Megfigyelte őket. Kipróbálta az alkoholt; melynek első napján három napig az ágyat nyomta - a füvet; mi során megtapasztalta, milyen lehet wc papírnak lenni - s még egy macskát is a vállára vett, melyet Speed névre keresztelt.

Állapota miatt itt is kiközösítették. Többszöri alkalommal verték meg őt sikátorokban, sötét utcákon, elhagyatott területeken, s ő ehhez már kezdett hozzászokni. Az anyagért megharcolva ő is nekitámadt embereknek. Volt, hogy ellenfele fogak nélkül tért haza, vagy vérveszteségben elhunyt. Ez volt az első alkalma, hogy embert ölt. És nem állt le. Bár az irodalom, matek, fizika és a kémia jól ment neki, valahogy ezekből az esetekből nem tudott tanulni. Ehhez nem volt külön könyv. Vagy csak nem is akarta, hogy legyen. A boltokban ott volt a kirakatok élén, de ezeket valahogy nem akarta figyelembe venni. Élvezte, és nem akarta abbahagyni. Vérre szomjazott. Ökle kénytelen volt alkalmazkodni ezekhez a helyzetekhez. Nem látszott valami izmos férfinak, de jó erőben volt. 

Tulajdonképpen mára már beleégett az öldöklés az életébe. Álcázni kezdte magát, hiszen nem egyszer volt, hogy bíróság elé állították. Viszont valamilyen oknál fogva ártatlannak nyilvánították. A sok fűvel összeszedett pénzzel fizette le ellen pártja ügyvédeit. Mikor bandát akartak vele alapítani, ő ellenkezett. Magányos farkasnak hívta magát. 

 Életét Tyler - öccse - is megnehezítette, mikor hazatért. Shane teljes ellentéte volt. Volt barátnője, saját lakása, bankszámlája, egyszóval mindene, ami egy jó élethez kellett. Megpróbált bátyján segíteni, de ő csak eltolta magától. Merényleteit megakadályozta, s már mikor az utolsó csepp is a pohárba ért, megfenyegette. Agya még inkább kezdett elborulni. London pár lakosát lemészárolta, - köztük Samantha Brown édesanyját - Tyler nem tehetett mást, mint hogy engedelmeskedni kezdett neki. Minden rosszba belevitte. Hogy ne derüljön ki a titok, - vagy mégis - Shane az öccsére fogott mindent, s hazugságra kényszerítette. 

Hazudnia kellett egy bolt kirablásáról, melyet ő maga kellett, hogy kifizessen - és persze egy érzelmi szálon pendülő dologról is, melynek lényege, hogy Samantha szakítson vele. Ugyanis Shane nem szerette volna, ha egy lány is megtudja a titkát, és a nyakára boruljon ő is. Persze a féltékenység is közrejátszott, de ezt már nem említette meg öccsének. 

Tehát ha Tyler nem tette meg amit kért, Shane meggyilkolt valakit.

 Colin Clark élete is hasonló, viszont ő egyáltalán nem gyilkos, se nem drogos, vagy egyéb ilyen. Egy dolog van, amit ki tudna nyírni, az saját maga. Azaz a lelke. Már ütött-kopott, néhol töredezett, de még tartott valamennyit. Pont annyit, hogy tudjon hinni. Amnéziájánál ütött be a krach. Sajnos nem minden mozdulatára emlékszik. Különösen nem azokra, amikor maga Shane Moore kísérleteit akadályozta meg. Hősnek tartották, mikor sikerült lebuktatnia a sorozatgyilkost.